Erdélyi nomád tábor I.

A Kuvaszok és Nagyragadozók Természetvédelmi program meghirdette a III. erdélyi találkozóját június 21-24.ig. Erre a rendezvényre én is meghívást kaptam, de nem tudhattam, hogy el tudok-e menni. Kinek lett volna ereje és kedve elmenni, ha a kemoterápia végén a vizsgálatok azt mutatják, hogy valahol áttét képződött. Vagy még ha rá is szántam volna magam, nem üközött volna valami élethosszabbító kezeléssel. Talán érthető, hogy nekem különösen fontos volt, hogy el tudjak menni és végig csináljam ezt a programot, mert ez azt jelentette számomra, hogy majdnem olyan, mint amikor még egészséges voltam. A jó Isten megsegített és résztvettem a rendezvényen. Nem csak ott voltam, hanem jól is éreztem magam és a nomád életmód meg se kottyant nekem, az utolsó éjszakánk a szabadban a legszebb álmokat hozta. Mátéfi Domonkos, azaz Domi látott vendégül bennünket egészen szombatig. Domi csupa szív és lélek, no meg ha kell van benne tűz is. A képek Domi esztenáján készültek. Az étkek, amiket kaptunk a gasztronómia csúcsai voltak. Domi eredeti szakmája sajtmester, no olyan sajtokat ehettünk, amit nem lehet a tescoban kapni. Olyan kocsonyát ehettem, hogy mind a tíz körmömet megnyaltam. Domi felesége csorbája és főztje pedig haraphatóvá tette az erdélyi konyha világát. Köszönöm Domi. Láthattunk kuvaszkölyköket, akik már az esztenán születtek. Hallgattunk előadást, szakértőktől a Hargita megyei gazdálkodásról, a medvékről és persze a programról. Közben "Czikczakker" Józsi mester szakács főzte a birkapörköltet, megmutatva, hogy nem csak az erdélyi barátaink tudnak istenien főzni. Még Puskás Feri "program igazgató" is rakott a tűzre, hozzájárulva az eredményhez. Jöttek a kisiskolások és énekeltek gitároztak nekünk, mi meg éjszakába nyúlóan szenvedélyesen beszélgettünk a kuvaszról, a magyarságról és mindenről, amiről csak így és ilyenkor lehet beszélgetni. A képek talán visszaadnak valamit ebből.