Erdélyi nomád tábor III.

Délutánra értünk Tekeres Csaba esztenájára. Nagyjából elrendeztük a dolgainkat, igazi nomádként és vártuk az esti behajtást. Konyak az öreg kuvasz jött meg elsőnek. Majd a többiek is befutottak. A juhok szeme világított, mint a szentjános bogár. Az eredeti környezetben folytatódott az érdekfeszítő beszélgetés. Domi és a felesége is átjött. A kutyák pedig az egész napos munka után leheveredtek az juhok körül. Mintha visszacsöppentünk volna a történelemben. Felemelő érzés volt a kuvaszokat látni dolgozni, ügetni a nyáj mellett, majd mint egy őrkatona lehelyezkedtek a ketrec körül. Ezt nehéz leírni, ezt érezni kell.