Szabadszállás

Kemény hetem volt. Hétfő még Pest, kedd, szerda London, csütörtök a Balaton, aztán szombaton Szabadszállás. Egy baráti pásztorkutyás találkozóra kaptam meghívást. A szervezők egy nem hivatalos „versenyt” rendeztek a pásztorkutyák néhány tulajdonságának a felmérésére. Ezen a nem hivatalos versenyen Hódosi Józseffel mi voltunk a döntnökök. A baráti jelleg első pillanattól érezhető volt, ami mindvégig jellemezte a rendezvényt. Ehhez nagy mértékben hozzájárult a helyszín is, mert úgy éreztem a föld a fák, a fű azaz minden nyugalmat sugároz. Az első megméretés 5 km futás volt. Egy pásztorkutyának esetenként többet is tudnia kell, ha a szükség úgy hozza, ezért ez a próba nem az állóképességről szólt. (a gazdáknak inkábbJ ) A mozgás hibák a kilométerek számával jobban előjönnek és a mozgás koordináció romlik, leesik a mar… Ami érdekes volt a számomra, hogy láttam néhány oldalazó kutyát és a klasszikus tanítás szerint ezt mozgásformát az igen rövid kutyák használják, de most nem igazán ezt tapasztaltam. Valamint érdekes módon, állásban nem teljesen korrekt kutyák is egész szép mozgást produkáltak. Persze ebből nem azt a következtetést kell levonni, hogy a nem teljesen szabályos végtagállás miatt mozognak jól, hanem ennek ellenére is tudnak jól mozogni. Tényleg jobban véleményt lehet formálni így, mint egy kiállítási ringben. Itt inkább az adminisztráció, okoz gondot. Akármilyen gyors a bíró, mégiscsak ember, még ha a kiállítok sokszor alacsonyabb rendűnek is tartják és néhány bíró meg magasabb rendűnek érzi is magátJ Szóval jönnek a kutyák amelyik a legközelebb van, annak végre le tudom olvasni a számát, majd megnézem a mozgását, mire ezt leírnánk a fél mezőny elfut az ember előtt. Több mint harminc kutya esetén nem egyszerű faladat. A futás után, egyenként bemutatásra kerültek a kutyák, két ringben nálam és Hódosi Józsefnél. Itt véleményeztük a mozgást és a küllemet, emellett 10 pontig be is soroltuk a tulajdonságokat. Igazán katasztrofális mozgású kutyát nem láttam. Hét-nyolc kutyának adtam 9 pontot, őket hívtuk vissza a legjobb mozgású különdíjhoz. A küllemi bírálat, nem igazán a fajtára jellemző típusjegyeket taglalta. Inkább az anatómiára, a felépítésre izmoltság - csontozat, hát feszességre, szögellésekre, mancsokra, küzdő részre, mellkasra, nyakra, marra, bordakosárra stb koncentrál nem volt szempont a szín, a pigment stb. A fogazatnál pedig az érdemi szempont a fejlettség volt. Ezután a lövéspróba következett. Ötösével hozták be a karámba a kutyákat. A kötelező színt un. hatos erősségű volt, majd a gazdák kívánságára kilences színtű lövés is történt. Örvendetes, hogy egyetlen bemutatott kutya nem rettent meg igazán. Persze ez egyáltalán nem reprezentatív, hiszen valamennyire mindenki tisztában a kutyája tulajdonságaival és ennek megfelelően mutatja be. A következő lépcső a közömbösítés volt. Minden kutya megfelelt. A bátorságpróbához ki lettek kötve a kutyák és kb. egy óra hossza alatt, magukénak érezhették a területet. A tulajdonosok jelezhették, hogy a fiatal kutyájukat kevésbé erős próba érje, vagy volt olyan kérés is, hogy kemény legyen a behatolás. A minősítést én végeztem, 5 és 8 között értek el eredményt a kutyák. Mivel különdíjakat ajánlottak fel a „legmorcosabb” kan szuka és mindezt még külön fiatal és felnőtt kategóriában. Az alap próba után azonos pontszám esetén még összevetést kellett tenni. Így alakult a felnőtt kanok esetén is, az egyes számú nyersnek tűnő káj nekem nagyon imponált, de az összevetésen egy hajszálnyival alulmaradt. A felnőtt szukák versenye érdekes módon a magyar fajták jó teljesítményét mutatta két kuvasz (Óhaj és Garas) valamint a 19-es számú komondor ért el első körben azonos pontszámot. Bár nüánsznyi különbséggel a komondor alulmaradt, de megérdemelten vehette át a vigaszdíjat. A fiatal kutyák versenyét a kanoknál egy kau nyerte imponáló magatartással, míg a szukáknál egy kuvasz és egy káj kapott azonos pontszámot. A káj került ki győztesen, mert a felnőttek mezőnyéhez illő magabiztos területvédést mutatott az összevetésnél. A legszebb mozgású és legerősebb fogazatú kutyák kiválasztása következett. Amit egy kangal és egy káj nyert meg, illetve a szukáknál egy kuvasz mutatott be szép mozgást. Az eredmény hirdetés előtt, összesíteni kellett a pontszámokat. A végső eredmény még nekem is okozott meglepetést. Több feladat, több, mint harminc kutya, zömében csak a startszámot ismertem, nem tudtam melyik felnőtt melyik fiatal, más által adott pontszám is beleszámított stb. Mivel két évig fiatalnak számítottak a kutyák, volt olyan két éves szuka, amelyik jobb eredményt ért el, mint a felnőtt győztes, illetve így kevesebb versenyző került a felnőttek közé. Érdekes nap volt. Az eredmények elemzése nem maradhat el. Nem rendelkezem semmilyen dokumentummal ezért írtam pl. hogy 1. számú káj, és a végső eredményeket se tudom név szerint. De az igazi eredmények talán cizelláltabbak, mint azt a végső eredményhirdetés mutatta. Kiadtunk még két felajánlott serleget a kuvaszoknak, mivel ezt csak kuvasznak lehetett kiadni a felajánlás alapján. Finom marhapörkölttel zártuk a napot. A kezdeményezéshez csak gratulálni tudok a szervezőknek, jól sikerült a rendezvény. Mert azon lehet vitatkozni, hogy mit és hogyan mérjünk a pásztorkutyáinkon, de az nem lehet vitatéma, hogy a kizárólagos prioritást élvező küllemtenyésztés zsákutca minden használati fajtának. Ezért csak így tovább!