Két nap, két kiállítás

A családom és a barátaim már mosolyognak, ha azt mondom: már nem kutyázok annyit. Ezen a hétvégén ezért a mosolyukért meg se orrolhatnék rájuk. Szombaton az államilag elismert mudi klub kiállítására és tenyészszemléjére hívtak meg bírálni. A kiállítás a Tordas Zoo telephelyén volt, azt is mondhatnám, hogy ideális környezetben. Közel 50 mudit neveztek összesen a két rendezvényen. A kiállítási bírálat, majd az ösztön próba, utána pedig a tenyészszemle küllemi bírálata és végül a Best in Show betöltötte az egész napot. Fél hétkor, kicsit megfáradva indultam Zentára (Szerbia), hogy másnap reggel megkezdhessem az idén alakult Szerb Kuvasz Klub első kiállításán a bírálatot. Az első bejegyzésemben a mudi klub kiállítás képeiből csemegéztem és néhány gondolatot megosztanék ezzel a rendezvénnyel kapcsolatban. A mudisoknál is az útkeresés folyik. Két klub van, sportkutya vagy autentikus fajta? Milyenek legyenek az egészségügyi szűrések? A genetikai bázis javítása céljából hozzá lehet-e nyúlni a rokonfajtákhoz? Sok-sok kérdés, de úgy láttam, azzal, hogy a kérdések már felvetődtek és a válaszokon folyhat a vita megindultak a megoldás felé. Odafigyelnek a kutyák természetére ezt a tenyészszemlén vizsgálják, elérhető közelségben van olyan horvát juhászkutya, amivel meg lehet esetlegesen próbálni a vérfrissítést stb. stb. Nem állítva azt, hogy a zsebemben hordozom a bölcsek kövét és egyelőre outsiderként (azért egyelőre mert már a tavasszal felvetődött, hogy az eltávozott Pamacs pulink helyett egy mudi lesz a családi kutyánk összefoglalom, hogy mit is tapasztaltam. Ami nagyon tetszett, hogy nagyon sok jó agyú kutyát hoztak. Nekem úgy tűnt, hogy ebben előrelépés tapasztalható. Ez egy nagyon lényeges szempont a mudinál. Arányaiban talán kevesebb a két szélsőség, azaz a vékony,megnyúlt porcelán mudi típus, mert bár a mudi munkakutya, azért a felépítésében nem lehet túl könnyű és erőtlen, valamint kevesebb volt a rövid lábú, hengeres törzsű kutya is. Ez jó út, ezt a két szélsőségesen elkülönült típust kell kiszűrni a továbbiakban is. A fej esetén kérdés az, hogy mennyire tartható a standard által meghatározott 40%-os arcorri rész. A szép és jónak tűnő fejű kutyák esetén is hosszabb arcorri részt mértem, mint a standard. Kevesebb laza, elálló könyökű kutyát láttam, mint tíz éve és a túlnyomó többség jól és szabályosan mozgott. Igazán csak egy kutya esetében merült fel bennem, hogy megadjam-e tenyészthető minősítést. Azaz tapasztaltam javulást és ha sikerülne mudit népszerűbbé tenni, ezzel növelve a populációt meglenne a bázis a továbblépésre.